Egyszerű. Nagyon is az. Szinte észre sem veszed, csak akkor, amikor megállsz egy percre és magadba nézel. Amikor megkérdezed magadtól, hogy ugyan mi a célod? Mi az amiért élsz? És te nem tudsz válaszolni. Csak annyit felelsz: Cél nélkül élni. Ugye milyen egyszerű? Közben elmosolyodsz, de kicsit el is szomorodsz. Már rá kell jönnöd, hogy "nincs miért élned". Persze ez nem olyan drasztikus, és mélységes, mint azt első látásra gondolnánk. Mert kell az az idő is, amikor csak engeded, hogy sodorjon az élet. Hogy ne kelljen választanod, ne kelljen döntened. Csak élhess. Kellenek az ilyen idők is. Főleg akkor amikor túl vagy egy kellemetlen ponton, és még nem vagy kész az újabb nagy lépésre. Átmeneti időszak, mondanánk. Én most per pillanat egy ilyenben vagyok. Még nem volt elég régen az, hogy csalódjak, tehát most egy ilyen semmilyen időszakban vagyok. Egyrészt várok valamire, ami megbolondít, és felpezsdíti az életemet, másrészt viszont picit kiélvezem ezt az időszakot. Amikor csak magammal, és a barátaimmal foglalkozok. Amikor, csak úgy jól érzem magam, egyszerűen csak felhőtlenül boldog vagyok.
Puszi K. :)