Mindig is a rejtett remények lesznek azok amelyek a legmélyebbre fognak taszítani. Addig, amíg csak elsöpröm és elzárom a gondolatokat és az érzelmeket hogy ne fájjon, mindig jelen lesznek ezek az elrejtett, elzárt fájdalmas remények. Elzárhatom én őket, futhatok előle, mondhatom…

NEM VAGYOK ELÉG JÓ. SENKINEK. ÚJRA, MEGINT. El kellene fogadnom. Bele kellene törődnöm már véglegesen abba, hogy sosem leszek elég jó senki olyannak, aki nekem fontossá válhatna. Valamiért nem érdemlem meg, vagy csak szükségem van a folyamatos pofonokra az élettől, nem tudom. Nem…

Nem tudom miért történik ez velem újra, meg újra meg. Már épp úgy éreztem hogy minden rendben van az életemben, még ha oly átlagos és semmilyen is. És most mégis erőt kell vennem magamon hogy ne hulljak darabokra. Megtörtem. Az élet újra és újra ugyanez az akadály elé…

Túl sokáig volt minden rendben, érzed. Látod magad előtt újra, és újra a jelenetet. Újra felbukkant. Teljesen, totálisan váratlanul. Felkészületlenül érintett. Megint csak akkor, amikor már kezdted azt hinni hogy túl vagy rajta. Egyetlen pillantás, egy hosszú percig tartó…

Mostanában minden megy a saját útját, minden történik úgy, ahogyan. Úgy érzem, felvettem a jó irányt, vagyis inkább úgy mondanám, hogy rátaláltam. Kezdem elfogadni az eddigi kudarcaimat, az eddigi szenvedéseimet, és mindenben a jót látni. Úgy érzem, hogy most nem tartanék itt,…

Érezted már azt, hogy valami nagyon elromlott, cseszettül, olyan isten igazából? Ha igen, tudod mit érzek jelenleg.. Valamiért rossz idők jönnek, s a jó dolgokat felemésztik, magukba szívják, hogy ne lehessenek azok a középpontban. Ha történik valami jó, az elfelejtődik, a…

Be kell vallani, igazából elég nehéz velem, s én ismerem magamat a legjobban, én tudom igazán hogy mennyire nehéz is . Nem egyszerű megtalálni azokat a dolgokat amik tetszenek, nem egyszerű megtalálni azokat a ruhákat, cipőket, táskákat amik elnyerik a tetszésemet. Igazából elég…

Ragaszkodni. Milyen kötött, és erős dolog.Mindenki ragaszkodik valamihez, amit fél elengedni, amit igazából nem is akar elengedni. Ragaszkodni egy emlékhez, egy élethez, egy ruhához, egy napi rutinhoz, egy testsúlyhoz, egy ételhez, egy naphoz, egy könyvhöz, egy szobához, egy házhoz,…

Igazából azt kell hogy mondjam, hogy nem bánom hogy a dolgok így történtek. Jobban mondva, nem szabad bánnom! Minden okkal történik, és talán ott járok, hogy lassan bele is nyugodtam abba, hogy kellett az életembe ez a kicsinek nem mondható felfordulás ahhoz, hogy ma úgy álljak…

Semmit sem szeretnék elkiabálni, de tényleg! De kezdem azt érezni, hogy visszanyerem szépen lassan önmagam. Hosszú folyamat ez, és még tartani fog egy darabig, biztosan. Mégis szépen lassan rendeződnek körülöttem a dolgok. Rendezem önmagam, összeszedem magam. Így visszagondolva, el…