Ragaszkodni. Milyen kötött, és erős dolog.Mindenki ragaszkodik valamihez, amit fél elengedni, amit igazából nem is akar elengedni. Ragaszkodni egy emlékhez, egy élethez, egy ruhához, egy napi rutinhoz, egy testsúlyhoz, egy ételhez, egy naphoz, egy könyvhöz, egy szobához, egy házhoz, egy eseményhez. Ragaszkodni egy emlékhez, egy érzéshez, egy emberhez, a szerelemhez. Nehéz megszüntetni a ragaszkodást, tudom. Néha viszont feltétlenül szükségessé válik. Semmi sem tart örökké. Semmilyen érzés, és semelyik ember sem lesz ugyanaz örökre. Minden, és mindenki változik, s azzal hogy erősen ragaszkodunk az eredeti állapotához, a számunkra tökéletesnek mondható állapothoz, legtöbbször magunknak okozunk a legnagyobb fájdalmat, a legtöbb rosszat. Ragaszkodtam, s talán legbelül még most is azt teszem. Önmagamnak ártottam ezzel. Meggátoltam magam a továbblépésben, a boldogságban, abban, hogy szerelmet találjak. Ragaszkodtam egy éjszakához, egy személyhez, az akkori önmagához. Viszont rájöttem, hogy minél erősebben akarom, hogy az az este újra megtörténjen, s ő ugyanúgy viselkedjen mint akkor, annál jobban megváltozik minden. Az az este már sosem fog újra megtörténni, ő már sosem lesz ugyanaz, sőt, én sem leszek már ugyanaz az ember. Megváltoztam miközben ragaszkodtam. Nehéz elengedni, nehéz tovább lépni. Mindig nehéz az új kezdet, de csak az első lépések. Utána már minden olyan ösztönös, és könnyed. Nehéz elindulni, és megszüntetni a ragaszkodást, főleg amikor olyasvalamihez ragaszkodunk, ami ennyire fontos a számunkra. Felismertem, hogy meg kell szüntetnem a ragaszkodásomat, és ez jó dolog. Jó, hogy tudom merre induljak, hogy  észbe kapok néha, s olyankor rájövök minden hibámra. Felismertem, s elhatároztam. Mindez már csak azon bukik el, ha nem vagyok képes elengedni végleg a ragaszkodásomat, ha túl erősnek bizonyul..  Ígérem, harcolok!