Nem vagyok valami jól. Határozottan nem. Kezdek megint szétesni, apró darabokra. Nem tudom mi van velem, vagy mi okozza ezt megint. Pedig azt hittem jól vagyok, kezdtem jól lennie. Bár úgy tűnik, ez csak önáltatás volt. A dolgok kezdenek megint kicsúszni a kezem közül, és elnyel a sötétség. Sírni szeretnék, bőgni órákon keresztül, de nem megy. Nem vagyok rá képes. Ehelyett hihetetlenül mélyen érzem magamat. Nem tudok örülni senkinek és semminek. Csak egyedül akarok lenni, és eltűnni minden, és mindenki elől. Valamit nagyon elcseszhettem már megint, hogy ugyan itt tartok, újra. Az ember azt hinné,hogy valami jónak kellene már kövekeznie a sok rossz után, azután a rossz után, de valamiért mégsem tapasztalom azt, hogy ez elérkezett volna.  Napról napra egyre mélyebbre süllyedem, érzem. És szépen lassan, fokozatosan, újra legyőz a sötétség. Megint magam alatt vagyok.
Megint.
Megint. Vége lesz ennek valaha is?