NEM VAGYOK ELÉG JÓ. SENKINEK. ÚJRA, MEGINT. El kellene fogadnom. Bele kellene törődnöm már véglegesen abba, hogy sosem leszek elég jó senki olyannak, aki nekem fontossá válhatna. Valamiért nem érdemlem meg, vagy csak szükségem van a folyamatos pofonokra az élettől, nem tudom. Nem…

Nem tudom miért történik ez velem újra, meg újra meg. Már épp úgy éreztem hogy minden rendben van az életemben, még ha oly átlagos és semmilyen is. És most mégis erőt kell vennem magamon hogy ne hulljak darabokra. Megtörtem. Az élet újra és újra ugyanez az akadály elé…

Összetörtem. Sírtam, meggyötrődtem, összezavarodtam. Annyira belelovaltam magam ebbe az A-témába, hogy csak én törtem össze megint.. Mindig ezt csinálom. Már ez a második alkalom, hogy hagytam hogy belebolonduljak ebbe a fiúba. Valamiért az univerzum nem akarja, hogy köztünk legyen…