Engedni, átadni magad az érzésnek, az estének, az alkohol hatásának. Elszabadulni. Ugye milyen könnyed, és egyszerű érzés ? Teret engedni a jó dolgoknak, és minden rosszat a háttérbe söpörni. A zene dübörög, a tánctér megtelik, mindenki tombol, bulizik, iszik. Az alkohol átjárta az agyat, bulira késztet, a zene tökéletes. Sötét van, csak a diszkófények világítanak, és a büfék. A hatalmas színpad előtt a tér megtelve, bulizó fiatalokkal. A lányok, a fiúk mind táncolnak. Mindenki jól érzi magát, érzi hogy elszabadul. Féktelenné válik az agy, a buli előtérbe kerül. Megjelennek a fiúk, átkarolják a lányokat, smárolnak, táncolnak. Egy éjszakás párok alakulnak. Mindenki boldog, és önfeledten szórakozik. Buli van. A zene hangos, a tekintet mámoros. Sóstófeszt 2. 


Rengeteg mindenre ráébresztett ez az este, amikor hagytam, újra elszabadulni magam. Nem akartam foglalkozni a mindennapok unalmával, és fájdalmával. Csak bulizni, és jól érezni magam. Tudtam mire van szükségem, és tettem is érte. Tudtam mit akarok, tudtam mire vágyok. A törődésre, egy sokkal jobb fiútól, mint aki miatt ennyit szenvedtem. És el is értem. A világ legőszintébb, leglazább, de mégis legaranyosabb fiújával töltöttem egy órát az estéből. Tudta mire vágyok, nem kellett semmit mondanom. Mégis a legjobban az tetszett mindezek mellett az egészben, hogy beszélgetett velem! Hogy érdeklődött, tudtunk beszélgetni. Rengeteg mindent megtudtam róla, ez alatt a rövidnek mondható idő alatt. Imádtam ahogy foglalkozott velem. Bármit elhittem volna neki abban a pillanatban, akármit is hazudok a bókjaiban. Egyáltalán nem bántam meg! Az este legjobb döntése volt, amikor elmentem vele sétálni. Kézen fogva, nevetgélve, beszélgetve, csókolózva, bensőségesen.
És arra kell rájönnöm, hogy talán tényleg többet érek, mint azt én hiszem. Az este alatt nem ő volt az egyetlen, aki közeledett, és bókolt. Persze ő volt a leghelyesebb, és legaranyosabb. Minden megvolt benne amire vágyok. Magas, helyes, jó stílusú, aranyos, vicces, érdeklődő, lényegre törő, szeretni képes, szerethető fiú. Persze eszméletlenül nagy nőcsábász, amin csak mosolyogni tudok :). Reggel megláttam egy képet, arról a fiúról, akitől annyiszor elbúcsúztam a bejegyzéseimben. És furcsa volt, mert egyáltalán nem láttam helyesnek. Sokkal többre tartottam tőle magamat. Hogy én többet érek, jobban érdemlek. Szerettem volna ha lát tegnap. Lát engem mással, és észere veszi, hogy nem ő a világ közepe. Hogy egyáltalán nem epedek úgy érte, ahogy ő azt elképzeli...Remélem mostantól már tényleg nem fogok foglalkozni vele. Többet érek! Önmagamat kell helyretennem agyban, szívben és mindenhogyan, és teljesen biztos vagyok abban, hogy el fog jönni az az életemben, akire vágyok. Tudom! És az nem ez a fiú lesz, és nem is az, aki ennyire összetört.