Felállni, leporolni magad.

Újrakezdeni.

Csak még egyszer.

Megint.  

Mindent túl lehet élni. Én ezt érzem, és hiszek is ebben. Semmi sem tart örökké, épp ezért semmi sem lehet olyan fájó amin ne lenne lehetséges felülkerekedni. Az ember erős. Megvan mindene ahhoz hogy boldog lehessen. Mégis képes újra és újra benne ragadni abban a szomorúságnak nevezett nyomorúságban. Nem szabadna. Mindig van valami ami miatt érdemes élni. Ha mások miatt olykor nem is, önmagad miatt. Igen, néha fel kell adni a dolgokat. Néha be kell ismerni hogy ez nem az az út amit érdemelsz. A felismerés a legnehezebb, és a legfájóbb rész. De nincs értelme vakon élni. Nincs értelme olyan álomképek után futni amik mindig csak azok maradnak. Álomképek. Mindenkinek jár a boldogság. Mindenkinek megvan a boldogsága valakiben, vagy valamiben. De készen kell állni rá. Nem kell folyton folyvást hajszolni, kutatni a boldogságot, a szerelmet, az örömöt. Jönni fog magától. Ha túlságosan keressük azt az idealizált boldogságot, szerelmet, örömöt, el fogunk sétálni a valós dolgok mellett. Igen, határozottan akarni kell azt hogy minden jobb legyen. De nem szabad abba a hibába esni, hogy görcsösen ragaszkodjunk ahhoz a bizonyoshoz. Csak hagyni kell hogy megtörténjen. És ha megérkezett, ne siettessük. Csak várjuk ki mit hoz. De ugyanakkor legyünk készek elengedni is. Nem szabad görcsösen ragaszkodni. Ha itt az idő, tovább kell lépni. Valami jobb, és boldogabb felé.

Tovább kell lépned!