"Választhatod azt az utat, hogy a múltban élsz és szomorkodsz a hibák és a rossz dolgok miatt, vagy választhatod azt hogy csak előre tekintesz, és boldog leszel. És én esküszöm, boldog akarok lenni!"
2013. február 02. Holnap lesz egy éve, hogy megtörtént életem első csókja, ami totálisan megváltoztatta az addigi életemet. Olyan kapukat és életet nyitott ki előttem, amiről ha csak tudnám hogy létezik, és nem élnék benne, el sem hinném hogy ilyen jó. Ez az életemnek mindenképp egy fordulópontja volt, épp ezért nem felejtem el sosem ezt a dátumot. Rengeteg mindent megváltoztatott bennem, és velem kapcsolatban. Első dolgom volt ma, hogy újraolvassam azt a bejegyzést, ami erről az estéről szól. Természetesen ez egy privát bejegyzést, hisz annyira kis ártatlanul "féltem" attól hogy valaki elolvassa, hogy az már nevetséges. Zárkózott, és bizonytalan voltam. Teljesen. Szinte nevetséges az, hogy milyen naivan írtam a sorokat, és hogy ezt a csókot a világ megrendülésének képzeltem. Akkor még nem tudtam, de ettől is többet jelentett. De nem abban a felfogásban, mi szerint ahhoz a fiúhoz kötöttem az összes reményszálamat, hanem új kapukat nyitott ki előttem.
Rengeteget változtam. Nem csak külsőleg, bár úgy is, de belsőleg még többet. Annyi mindent átéltem ez alatt az egy év alatt.. Annyiszor szenvedtem, szomorkodtam, és éreztem magamat kevésnek, mint ahányszor úgy éreztem hogy én vagyok a legmázlistább, és nekem van a legjobb estém a világon. Rengeteg minden történt ez alatt az időszak alatt. Átmentem egy komoly érzelmi zűrön, elhittem hogy szerelmes vagyok, és engedtem hogy túlságosan is kötődjek valaki olyanhoz, aki mint utólag rájöttem egyáltalán nem érdemelte meg, és nem is illik hozzám. Nem elég. Sokkal több, sokkal jobb személy az , akire nekem valójában szükségem van. Aztán miután ilyen erősen kihatott rám, belekezdtem valami olyanba, amitől eleinte nagyon féltem. Belementem abba, hogy szabadon, gátlások nélkül iszok, bulizok, és pasizok. Menekültem.. Nem akartam érezni soha többet hogy kevés vagyok, hogy nem vagyok elég jó. Ezért összejöttem a legtöbb buliban valakivel, aki ha csak arra a 15 percre is, de elhitette velem hogy a legjobb nő vagyok . És akkor voltam a legboldogabb. Persze eleinte a legnagyobb űrt utána éreztem, amikor elmúlt az alkohol mámora, és vége lett a bulinak, a srácot pedig soha többet nem láttam. Kihasználtnak éreztem magamat, ami miatt csak még szarabbul hatott rám az egész. Újra szomorú voltam, sokáig. Aztán felismertem, hogy függetlenednem kell. El kell engednem azt a személyt az életemből, és soha többet nem szabad amiatt csinálnom valamit, hogy ő lássa, és hogy neki fájjon. Egyáltalán semmit sem szabad miatta csinálnom. S akkor elkezdődött a másik időszak. Egyre kevesebbet gondoltam rá, és kicsit visszavettem a bulis, ivós, pasis dologból. A lehető leglazább szinte, de folytattam. Továbbra is eljártam bulizni, de nem minden héten, inkább csak 2 hetenként. Továbbra is ismerkedtem, de már fontosabbá vált az, hogy minőségi fiúval smároljak, nem a mennyiség volt az amire hajtottam. Visszafogtam a piálást, és csak annyit ittam hogy kicsit elinduljon az este, vagy semmit. Megfontoltabb, és magabiztosabb lettem ezáltal. Én irányítottam a tetteimet teljes mértékben, és 100%-osan. Jó érzés volt. És ekkor, szinte a semmiből ismerkedtem meg olyan emberekkel, akikről sosem gondoltam, hogy még így, fél év után is hatással lesznek rám.Hisz akkor már minden fiúhoz úgy álltam, hogy a bulis kaland, az csak annyi, amikor az estének vége van akkor annak is. Nem voltak elvárásaim, és nem volt bűntudat sem utána. Csak kiélveztem a pillanatot, és örültem annak, hogy egy rabláncot levehettem magamról.
Eljött a szeptember, és az évkezdés. Végre azokkal lehettem akiket a legjobban imádok. Azzal a társasággal, és emberekkel, akikkel az egész nyaramat kellett volna eltöltenem, és nem azokkal akikkel valójában eltöltöttem. Jó érzés volt visszamenni, oda, ahova tartozom. Elkezdtem újra a bulizást, az ivászatot, és a pasizást. Sosem hittem volna hogy ilyen jó érzés mindez, egy olyan társaságban, akiket egytől egyig imádok. Teljesen más egy olyan társasággal lenni, akik 80%-ban hasonlóak hozzád, mind felfogásilag, mind akaratban. Állandósultak a havi egyszeri bulik, de igazából pont elegek voltak, hisz egy buli kitett egyedül vagy 5 nyári bulit. Sokkal jobbak! Éreztem, hogy megtaláltam magamat. Elengedtem az életemből azokat a személyeket akik nem oda tartoznak, eltávolodtam a nyári társaságtól, teljesen. A kezembe vettem az irányítást, és összeszedtem magamat. Tudtam mit akarok, tudtam kit akarok. Aztán persze az érzelmeim legyőztek, mint mindig, és kezdtem beleesni a vágy csapdájába. Teljesen más érzés ez, mint amikor akkor, egy éve éreztem. Nem a szerelem naiv lángja az ami jelenleg elborít, hanem a vágy égető tüze. Nem az összebújásra, és a kedvességre vágyok egy bulis estétől, hanem a vad smárolásra, és az újdonságokra. Megváltoztam. Felszabadultam, és kicsit el is szabadultam. Teljesen más dolgokra vágyok. Megváltozott az értékrendem, és az önbecsülésem is határozottan nőtt. Továbbra sem vagyok elégedett magammal, de sokkal jobban irányítom a cselekedeteimet, és sokkal racionálisabb, és ésszerűbb lettem. Másképp állok az emberekhez, és valószínűleg nagyképűbb és bunkóbb is lettem. Elismerem. De mindenesetre, jól érzem magam. Az elengedhetetlen kis rossz időszakok után, végre úgy érzem hogy megint talpra álltam, és hogy nyitott és vidám vagyok. Nyitott vagyok mindarra amit az élet tartogat. Megtanultam elengedni azokat az embereket akiket nem nekem szánt a sors, még ha piszkosul és vágyom rájuk. Megtanultam uralkodni az érzéseim felett ,több kevesebb sikerrel. Megtanultam felállni, minden kibaszott összeomlás után. Megtanultam, hogy nem engedhetem hogy egy fiút megszeressek, hisz semmi sem tart örökké. Megtanultam, hogy a pillanatnyi dolgokat kell kihasználni. Hogy soha semmi sem lesz kétszer ugyan az, és lehet hogy sosem lesz második alkalom. Azért kell minden pillanatot teljesen megélni, és teljesen odatenni magadat, hogy az egy nagyon jó pillanat legyen. Minden rossz érzést és szomorúságot el kell zárni és meg kell szüntetni. Hisz ki ér arra rá, hogy a nyomorúsága felett sírdogáljon? Mi értelme lenne? Semmi. Megtanultam azt is, hogy nem szabad túl sokat gondolkozni. Ezzel van a legtöbb bajom. Túlságosan is racionális ember vagyok ahhoz, hogy ezt be tudjam tartani, szóval ezen még erősen dolgoznom kell. De haladok, és örülök hogy ennyit változtam. Örülök minden egyes csalódásnak, mert teljesen megváltoztattak, és mind építő jellegű volt. Elismerem hogy akkor fájt, piszkosul, de nélkülük nem lennék az a határozott és racionális nő aki most vagyok. Nélkülük nem sikerült volt elhagyni azt a gyermeki naivitást, amit a világon a legjobban gyűlölök. A hibáim segítettek azzá válnom aki vagyok, és segítenek továbbra is majd azzá tenni aki lenni szeretnék. Minden okkal van, és mindennek van jó oldala. Csak meg kell tanulni úgy élni, hogy ne a szar irányítsa a mindennapokat. Nyitottnak kell lenni, és csakis előre haladni. Nem szabad túl sokáig azon gondolkodni hogy mi lett volna ha. Ezek a kérdések csak megölnek, és a mélybe taszítanak. Nem szabad elfelejteni, hogy minden úgy történik, ahogyan kell. Ebbe kell beletörődni a rossz döntések után is, és mindig, mindig fel kell állni. Azonnal! Nem érdemes túl sokáig szenvedni a semmi miatt. Az élet ettől sokkal több lehetőséget tartalmaz.
Tehát újra itt vagyok. Egy évvel később, a nővérem szülinapi bulijának a napján. Ugyancsak mint tavaly, jön a társasága, (akikkel a nyár alatt jóban lettem, de azóta szinte megint ismeretlenek), és furcsán hangzik, de olyan mintha semmi sem változott volna. Ők nem az én társaságom, én nem vagyok olyan mint ők. Nem akarok velük újra jóban lenni, nem akarok közéjük tartozni, én attól több vagyok sokkal több. Nem akarok a kétszínű "barátnőkkel" újra barátságba keveredni, és nem akarom hogy egyetlen egy gyengeségemet is meglássák. Megváltoztam, tudom mit akarok, és büszke vagyok erre. Büszke vagyok arra, hogy sokkal több vagyok mint ők. És ez nem nagyképűség, ez a valóság. Fura, hogy akárhogy alakulhat az este. Lehet hogy józan maradok, és az a visszafogott és méltóságteljes lány leszek aki vagyok. De az sem kizárt, hogy iszok, és a legnagyobb ribanc énem jön elő. Nem tudom mi lesz, de nem bánom. Nem akarom már irányítani görcsösen minden lépésemet. A jövő az enyém, és úgyis alakul. Úgyis lesz valahogy. És ha elvárások nélkül indulsz neki az estének, sosem lesz elvárásáron aluli rossz estéd! ;)
