Tegnap hatalmas bulikát csaptunk a C7-ben. Annyira jó volt!! Már most várom a következő ilyet. Annyira tetszett! A sok ember, a sok helyes srác. És amikor így nézelődök a Móriczban, jó fiúkák után, egyszer csak megláttam B.-t. Pontosítok, először nem tudtam hogy az B. e, mert nagyon hasonlított, de sokkal helyesebb volt. Aztán meghallottam a nevetését, és rám nézett, és mosolygott. Akkor már tudtam, hogy ő az. Kajakra eszembe sem volt, hogy ott lesz.. A legrosszabb az egészben viszont az, hogy ennyi volt az egész "kommunikációnk".. Én pedig mint egy hülye, az este további nagy részében mindig néztem, hogy nincs e közelünkben. A végére pedig már direkt kerestem a szememmel, hogy hátha jön, és akkor ráköszönök. Már megint túlságosan rástresszeltem az egészre. Hiszen ha ő ennyire leszart, akkor nekem sem kellene vele foglalkoznom, és tudom azt írtam hogy felejtőbe teszem. Akkor a szívem mért mondd mást? Miért akarja azt, hogy feljönnek Facera, hátha rám ír? Miért??? Mi a fa.ért kell nekem állandóan olyanokat szeretnem, akik nem akarnak? Basszus, ezt mondtam h szeretem. Pedig ez még nem szerelem.. csak nagyon tudnám szeretni! Érzem...:S És élőben sokkal helyesebb. Úristeen. És ne tudjátok meg, hogy mik eszembe jutottak, ha odajött volna. De ez a fantáziálgatás is már olyan kikészítő. Beleképzelek valami olyat, ami soha sem lesz az enyém..legalábbis egy helyes fiúval nem..
2012.09.29. 17:41
Szólj hozzá!
Címkék: énblog személyes k b. életem világom
A bejegyzés trackback címe:
https://mylife137.blog.hu/api/trackback/id/tr224810146
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.