Mindig csak reménykedünk abban, hogy talán majd egy idő után másak lesznek a dolgok. Hogy talán a jövő évi karácsony más lesz. Tervezel, és megnyugtatod magadat ezzel a reményképpel. Pedig valójában, ez koránt sem biztos hogy így fog történni. Csak reménykedsz benne. És most itt vagy, elértél egy újabb évfordulóhoz, egy újabb karácsonyhoz. A szeretet ünnepéhez. Ahol együtt van a család, és a szeretet a legfontosabb. És mégis egyedül vagy, megint. Pedig az elmúlt évben azzal nyugtattad már magadat hogy majd jövőre talán nem csak a nővéred, hanem a te barátod is itt ülhet az ünnepi asztalnál. Te is hozzábújhatsz valakihez aki átölel, és imádattal néz rád, miközben a karácsonyfát bámuljátok. Reményt engedtél a lelkedbe, s ezzel megnyugtatást is azzal, hogy jövőre már te is megoszthatod valakivel ezt a szeretetet ami benned tombol. Hogy jövőre már más leszel, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, szeretettebb. Mert tényleg csak erre vágysz. Valami őszinte, igazi, és lehetetlen dologra. Lehetetlen, mert akármennyit is változtál, még mindig túl nagyok az elvárásaid. Senki sem elég jó neked, és ha mégis találsz pár ilyen kivételes személyt, akkor te nem vagy elég jó nekik. Túl nagyok az elvárásaid, nem vagy kész a kompromisszumokra, és csak szenvedsz amiatt, hogy nem kellesz azoknak akik neked a világot jelentenék. Meg kell tanulnod változtatni ezeken. Meg kell tanulnod olyan társat keresni magadnak, akinek kellesz. De mégis van értelme egyáltalán felrúgni az összes szabályodat, az összes elképzelésedet, és az összes vágyadat csak azért hogy legyen egy párkapcsolatod? Nem éri meg inkább kivárni a megfelelő pillanatot még ha sokára is lesz, de egy olyan partnerrel akit tényleg méltónak érzel magadhoz és a szeretetedhez? Tényleg képes lennél egy elváráson aluli partnerrel boldog lenni? Tudnád őt igazán, teljesen, őszintén, és mindenek felett szeretni? Tudod a választ, én is tudom... Addig nem lehetsz boldog, amíg nem talál meg egy olyan személy akiben teljesen, totálisan megtaláltad azt az egyet, a megismételhetetlent. Tudni fogod, érezni, és rájönni hogy mindig is erre, mindig is Őrá volt szükséged. És akkor meg fogod érteni, hogy miért volt érdemes várnod, hogy miért volt szükséges kibírnod azokat a magányos éveket. Mert megérte, persze hogy megérte várni rá, Őrá, mint az életed legnagyobb csodájára.