Kezdem elveszteni minden akaratom. Tudom van, hogy a dolgok csak úgy összejönnek néha, és van, amikor nem akarod elhinni,hogy miért nem vagy elég..
Jelenleg nincsenek konkrét vágyaim, csak boldog szeretnék lenni! Pillanatnyi örömöket szerezni, és érezni,hogy meg tudom őrjíteni az ellenkező nemet. Erre van szükségem. Önbizalmat nyerni, erőre kapni, felállni.. Folyamatosan csak a hibákat keresem magamban. Azt nézem, mi van a másikban, amihez én kevés vagyok.. Semmi önbecsülésem sem maradt az utóbbi napokban.. Szinte elzártan, a saját elmémbe táplálom, hogy mennyire kevés vagyok.. Ami lassan, de magabiztosan, felőröl!
*Lassan rá kell jönnöm, hogy Á-t, is túl sokra értékeltem. Vagy csak én vagyok ennyire rossz emberismerő? Én vagyok ennyire idióta? Miért vannak érzéseim? ... Pedig annyira elterveztem, hogy semmit sem fogok érezni, azt akartam, hogy ne érezzek semmit.. Mégis, érzem a reményt. Reménykedek abban, hogy találkozunk újra, és ismerkedünk még egy kicsit.. Ki szeretném élvezni a társaságát, azt, hogy mennyire magabiztossá tudott tenni.. Nagyon jól éreztem magam, és ez az ami hiányzik. Nem az ő személye, hanem amit tett velem. Egyszerűen érte el, hogy jobban érezzem magam, és boldogabb legyek.. Egyébként Á kezdi lejáratni magát előttem. Olyan lányokkal akar összejönni, akiket távolról is lenézek.. A legolcsóbb, legsenkibb lányok. Én azt hittem, hogy Á-nak jobb ízlése van. De lassan rájövök, hogy csak azt akartam hogy ez igaz legyen. Annyira akartam, hogy a végén elhittem..
*Annyi minden történik a fejemben.. Napról napra változnak a gondolataim, a terveim. Néha semmi életcélom, máskor viszont úgy érzem, enyém a világ... Keresem az utam! Nagyon keresem.. Csak nem találok rá.. Tévelygek. Nem tudom meddig fog még ez az állapot tartani, vagy hogy mi fog kisülni ebből az egészből, mi lesz a végeredmény, de már nagyon várom. Tudom, az út rögös lesz, de ki szeretném járni. A kezembe szeretném venni az irányítást, és dönteni a dolgaim felett. Úgy intézni mindent, ahogy én szeretném, persze csak ha ez a lehetséges határokon belül mozog. Muszáj eldobnom a félelmem, és józanul is magabiztossá válni. Ismerkedni, nem arra várni, hogy majd megtörténnek a dolgok. Utálok várni! Viszont nem szeretek kezdeményezni.. Ez a két dolog pedig nem egészíti ki egymást. Tehát eldöntöttem, hogy ledobok pár gátlást, pár félelmet, és egyszerűen szabaddá válok..
*Úgy tűnik, a héten 2 buliba is megyek. Pénteken, és szombaton is. Úgy döntöttem, tervek nélkül vágok neki az egésznek. És megígértem magamnak, hogy nem keseredek el, ha nem jön össze semmi kaland, de ellenben nem fogok elutasítani senki olyat, aki tetszik és kezdeményezne. Szóval nem várok el semmi konkrétat az estéktől, csak azt, hogy egyszerűen jól végződjenek. Szeretnék nem tűnődni ennyit, csak élni, és sodródni. Nem vesztegelni egy-egy felmerülő érzésben, problémában. Csak élni!