Túl zavaros mostanában az életem. Egyik pillanatban egy éjszakás kalandokba keveredek, a másikban sírok valaki olyan után akinek nem kellek, a következőben kihasználom azt akinek tudom hogy tetszek, aztán kapcsolatot akarok, és megint összejövök valakivel egy éjszaka erejéig. Őszintén, nem tudom hogy mit akarok, és mi is lenne most a legjobb a számomra. Túl zavaros minden. A gondolataim, az akaratom, a terveim. Minden összefolyik, és hirtelen,meggondolatlan döntésekké alakulnak. Nem hittem hogy ilyen nehéz lesz. Úgy indultam neki ennek az új évkezdésnek, hogy minden más lesz. És tényleg az is lett. De én mégsem ilyenre számítottam. Emlékszem, legnagyobb vágyam az volt, hogy Szőkével összejöjjek, és együtt kézen fogva andalogjunk hazafelé az úton. Nevetséges. Ártatlan, egyszerű, lányos vágy. Mintha ezer éve lett volna. Pedig nem.. Durva egy évről beszélünk. De mégis annyi minden történt azóta mióta gimnáziumba kerültem, hogy felbolydult minden. Elcsattant az első csók, folyamatossá vállt az ivás, a féktelen bulizás, a csábítás, a vad táncolás. A pillanatnak akartam élni, és kitombolni magam. És lássuk be, hova jutottam. Egy ideig kedveltem ezt az életformát. Aztán kezdtem észrevenni magamon, milyen mély nyomot hagynak bennem az egy éjszakás srácok. Mennyire akarok kötődni. Mérsékelni kezdtem az alkoholt, és eljutottam odáig, hogy teljesen józanul buliztam végig egy egész estét. Akárki kínálta, csak üdítőt ittam. És erre büszke vagyok. Mert rájöttem, hogy ital nélkül is jól tudom érezni magam. Tegnap este, tehát teljesen józan voltam. Az egész végére, 2 srác is párkapcsolatba kezdett volna velem. Összejöttem a nővérem egyik jó haverjával, aki mellesleg az egyik barátnőmnek a volt pasija. És még mindig volt köztük valami. Ami így elég ocsmány húzásnak nyilvánul. De mentségemre szóljon, hogy én azt hittem hogy már nincs semmi közöttük, és ezt a fiú is megerősítette. Ma reggel viszont mégis kaptam egy olyan üzenetet ettől a lánytól, hogy nagyon csalódott bennem.. És akárki akármit mond, hogy ne foglalkozzak vele, engem mégiscsak bánt az egész. Mert én nem vagyok olyan hogy megbántom a másikat. Mindig mindent úgy intéztem, hogy ne legyek ellenség. És talán ez a legnagyobb baj. Annyira akarom, hogy mindenki jóban legyen velem, hogy képes vagyok önmagamnak is hazudni. Elnyomni az utálkozást.

Azt mondják, akkor jön valami új az életedbe, amikor nem várnád. Talán velem is ez történt? Tegnap teljesen úgy indultam neki az estének, hogy beszélgetünk egy jót a csajokkal, táncolunk, üdítőzgetünk. Mégis úgy jöttem haza, hogy egy fiúval sokat ölelkeztem, csókolóztam. Nagyon aranyosan viselkedett velem. Átkarolt, átölelt, puszilgatott, magához ölelt szorosan hogy ne fázzak, hívott magával mindenhova. Simogatott. Annyira jó érzés volt ennyire közel lenni hozzá,és csak hagyni, hogy foglalkozzon velem. Hogy megérintsen, és simogasson. A hideg is kirázott néha, amikor úgy ért hozzám, ahol nagyon jól esett. És azt mondják, hogy ő benne lenne egy kapcsolatban is. De én nem tudom ezzel kapcsolatban mint érzek. Mert ha jól átgondolom az egészet, akkor nagyon jól éreztem magam. De mégis van bennem egy olyan fajta félsz a nagyvilág előtt, amit nem tudok levetkőzni. Ami visszatart. Megfelelési kényszer lenne? Nem tudom.. Másrészt kiderült, hogy nem tudom mi az a hűség. És akkor hogyan várom el a másik féltől? Miután elment Zs., odajött egy másik srác. Elkezdett fűzögetni, kérdezte hogy tetszik e nekem. El tudnék e vele képzelni valami komolyabbat. Őszintén? Nem. De elbeszélgettem vele. Megtudtam róla egy két dolgot. Ártatlan volt az egész, de tudom hogy reményt adtam neki. Ne is kérdezze senki, hogy miért tettem ezt. Különösen úgy, hogy Zs. megkért, hogy ne menjek beszélgetni azzal a sráccal. Nagyon megkért. Kétszer is.

 Közben pedig hatalmas tervezésekben vagyok a pénteki bulizással kapcsolatban. Az egyik ismerősöm biztosított minket, hogy a pasija, hozza a haverjait, és nagyon jó esténk lesz. És annyira rossz, hogy ennyire készen érzem magam a pénteki pasizára, amikor Zs. olyanokat ír, hogy csak akkor megy majd a clubba, ha én is ott leszek. Addig nem is megy. Ami jól esik, de közben bűntudatot kelt bennem. Mert még csak ismerkedünk. Egyáltalán szabad ilyen fázisban még más karjában bulizni? Szerintem nem. Fordított esetben én is ki lennék akadva. És azt mondanám, hogy oké, nem. Ennyi volt. Ha már most nem tudsz hűséges lenni. De mégis úgy érzem, hogy a péntek az én napom. Nem akarok elzárkózni, erről van szó. Mert lehet, hogy találkozok valaki olyannal aki még jobban megfog, akivel nem kell azon gondolkoznom, hogy most kezdjek e vele komolyabba, vagy nem. Hanem akiről rögtön, azonnal tudom, hogy igen! vele szeretnék lenni.  Bűnnek számít egyáltalán ez?