Fura rájönni, hogy minden megváltozott. Eddig is tudtad, érezted, de most nyilvánvalóvá vállt. Rádöbbentél. Már semmi sem ugyanaz mint ott, akkor. Mindig is sejtetted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg, a következő alkalom már másabb lesz. Semmi sem történik meg kétszer, ugyanúgy.  Visszaemlékszel az egészre. Ott vagy,több mint 8 hónappal ezelőtt. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a társaság. Viszont valami megváltozott. Mindenki másabb lett, a hangulat is máshogy alakult. Ott volt ő, és ott voltál te. Az emberek, akik 8 hónappal ezelőtt, egy este még a "TI" szót alkottátok. Egyek voltatok. És most, két idegen. Belenéztél a tekintetébe és láttad. Magadon is érezted. Más lett minden. Mintha meg sem történt volna soha az a csók, az az este. A feledés homályába merült, és már nem maradt semmi más, csak a távolság. A szakadék kettőnk között, amely a zárt társaságban is igen fellelhető volt. Ott voltál te, és a haverjai, akivel jól elszórakoztál. És ott volt ő, aki nem találta a helyét a társaságban, amikor te is ott voltál. Csak bámult rád és nézett. Igazából nem értetted, hogy hogyan fér össze az a két dolog hogy tartja a távolságot, s közben pedig bámul, folyamatosan. Mintha önmagának mondott volna ellent... Zavart téged ez a távolság. Nem azért mert odalennél érte, és mert akartál volna tőle valamit, csak egyszerűen zavart az, hogy nem tud túllépni azon, hogy volt egy csók, és azóta már eltelt 8 hónap. Túl kéne rajta lépnie! Nem kellene elfordulnia az utcán, és úgy viselkedni mint akit még csak soha sem látott az életében, mert nem(!), nektek múltatok van, és marad is.
Minden megváltozott. Más lettél , ők is mások lettek. Érzed.Ahogy végignéztél rajtuk, s ahogyan érezted magadat, egész más volt. Mégis tisztább, és valamivel jobb. Nem voltak kötöttségek, és nem voltak elvárások. Csak táncoltatok, és buliztatok. És ott volt ő, aki nem tudta hogy hogyan kellene viselkednie, nem tudta hogy hogyan találja fel magát. Nem érezte jól magát, láttad rajta. Viszont mégsem érdekelt ez. Láttad milyen elveszett, és csak arra tudtál gondolni, hogy megérdemli. Megérdemli, hisz ő csinált ilyen nagy ügyet ebből az egészből. Vicces, de mégis szomorú, hogy pont ő, akit annyira akartál, és ő ennyire nem akart téged lesz az, aki feszeng a társaságodban. Aki keresné a haverjai támogatását arra, hogy ne kedveljenek, de ők mégis a közeledben voltak folyton.  Valamiért úgy érzi, hogy rosszban kell lennie azokkal, akikkel volt valamilyen féle kontaktusa. És ez az, amit rosszul csinál. Bánt téged hogy ilyen, hisz annyira tudtad volna szeretni, annyira akartad, de az este után rájöttél valamire. Már nem biztos hogy kéne... Sokkal jobb partnereid voltak, és lehetnek még, és ő csak az a srác marad, aki ellökte magától a boldogságot. A szeretetet, a szerelmedet. Akinek most itt az ideje arra, hogy szenvedjen.