Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.
(Marina Fiorato)

Sok mindenben reménykedik az ember, reménykedek napok óta. Remélem, hogy az, aki fontos nekem észrevesz, remélem, hogy nem bántok meg senkit akaratlanul. Remélem, hogy nem megyek el odáig, amikor már visszafordulni késő. Remélem, a helyes úton maradok, és így is tudok boldog lenni. Remélem, a  hülyeségeimmel nem teszek tönkre egy legjobb barátságot. Remélem, a tetteim nem hagynak olyan mély nyomot, hogy megtörjön valamit a barátságunkban. Remélem, hogy nem vagyok teljesen lehetetlen eset. Remélem, hogy jelentek még neki valamit. Remélem, a közelemben lesz, remélem láthatom újra. Remélem , amikor feljön észre veszi hogy én is fent vagyok. Remélem, amikor "lát", látja, hogy az csak én vagyok! 

Rengeteg mindent remél az ember. Új kezdetet, lezárt múltat, boldog életet. Mindenki reménykedik, fohászkodik, küzd valamiért, és próbálja magát lelkileg is tuningolni, valahogyan. Egyesek, mint én, a reménybe kapaszkodunk. Teret engedünk neki, és engedjük, hogy az olyan pozitív energiák, mint a -Majd minden rendbe jön, Remélem még találkozunk, Remélem nem esik bántódása- majd mindent elintéz. De ez a valóságban nem így van. Cselekednünk kell, a kezünkbe venni az irányítást. Létezni, élni. Szabadjára engedni a tetteinket, merni cselekedni. Nem szabad kapaszkodni a reménybe, mert az .... megöl. Elgondolkoztam már néha azok, hogy ki a legnagyobb ellenségem jelenleg. És rájöttem, hogy nincs annál hatalmasabb, annál pusztítóbb, és annál félelmetesebb mint a reményem. Megtör, megcsonkít, elkábít, és mindig azt súgja, hogy csak még egyszer...utoljára. Kikészít. Teljesen új irányokba terel. Olyan helyekre, ahol én nem szeretnék lenni. Olyan dolgokban kényszerít, amikről tudom hogy nem jók a számomra, mert csak megsérülök, de a remény csak tol bele ebbe a szakadékba, súgja, hogy legalább próbáld meg, még egyszer, hátha, utoljára. Éltet, amikor már tovább kellene lépnem, táplálja bennem a hitet. Pedig én nem akarom . Nem akarok olyan valaki után futni, aki nem érdemel meg. De a remény nem hagyja őt annyiban. Folyamatosan azt magyarázza, hogy higyj benne, még összejöhet, még rád írhat, még lájkolhat, még rájöhet, hogy hiányzol neki, még észrevehet.... de nem fog! Igazából tudom hogy nem fog. Mert a remény, az csak a saját magunk fegyvere ahhoz, hogy képesek legyünk feldolgozni a veszteségeinket. Időt ad arra, hogy feldolgozhassuk őket. Esélyt. Teret.
Viszont néha, amikor érzed hogy már nincs kiút, amikor azt érzed, hogy most mindennek vége... megment! Hihet ad számodra az újrakezdéshez.

Nem tudom mi folyik itt.  Néha magamat hibáztatom , amiért nem tettem többet azért, hogy érdekesebb legyek számodra. Hetek, lassan hónapok teltek el azóta, hogy bármi közünk is lenne egymáshoz. Mintha csak az álmaim egyik képe lennél, úgy mosolyogsz madártávlatból rám. Mikor megfogadtam, hogy többet nem hozlak szóba,...már akkor tudtam hogy hazudok. Egyszerűen nem vagyok képes elengedni valakit, aki ennyire kézzelfogható, elérhető lett volna a számomra. Rá kellett döbbennem, hogy mégsem. És oké, nem ismerlek. De tudod kell, álmaimban már annyiszor beszélgettünk, annyiszor fogtad meg a kezem, és simogattad meg az arcomat. Az álmokban minden más.. mert tele vannak az irántad érzett reményeimmel. Abban a világban minden rólam szól, a vágyaimról. Szeretem azt a világot. Nem teljesen én vagyok az irányító, hanem az elmém. Vicces.Elértem egy olyan szakaszba ,hogy nem vagyok képes túllépni egy nem létező érzésen. Elkezdtem magamat hibáztatni, okolni, hogy miért nem tettem meg többet. De valljuk be, ami nem megy, azt nem kellene erőltetni.. Nem is fogom, ezért inkább kiírtam magamból, pár zárósoron. Néha rájövök, hogy nem is olyan helyes, nem is olyan "tökéletes", mint ahogy néha látom őt. Nem olyan tökéletes a mosolya, élőben nem olyan merész, nem olyan nagy dumás, mint amikor ontotta nekem a hízelgő szavakat a neten. Senki sem olyan ott, mint élőben. Félek megtapasztalni, hogy milyen. De amíg nem tudom teljesen túltenni magam rajta, egy részem halott marad. Az a részem, ami képes lenne egy kapcsolatra..