Megmagyarázhatatlan ürességet érzek jelen pillanatban. Szomorú dalokat hallgatok, és átengedem magam az érzésnek. Nincs senkim jelenleg, aki felvillanyozná a perceimet. Tegnap nem mentem el a buliba, és kicsit meg is bántam.. Tudtam hogy ez lesz, ismerem már magam! Persze kedvem sem volt...de most már belátom, legközelebb nem engedem meg, hogy önmagam ellensége legyek. Úgy érzem, kimaradtam valami olyasmiből, ami fontos is lehetett volna. Mindig is szerettem ezeket a bulikat, mert sok új arccal találkoztam, és a tegnapiban pedig laza piálás is benne lett volna. És mivel szerintem nem bírom jól a piát, egész jó hangulatban telt volna el az este. Most viszont várok.. Várok valamire, jobban mondva valakire, aki képes kirángatni ezekből a szomorú, monoton hétköznapokból. Őszintén, azt sem tudom, igazából mit akarok. Egyszerűen el vagyok veszve az érzéseimben. Már annyira vártam, hogy eljöjjön a szünet, hogy szinte visszaszámlálást tartottam már hétfő óta, de most meg azt érzem, hogy mi értelme? Itthon ülni, és átengedni a rossznak önmagam.. Engedni, hogy magamba forduljak, hogy szomorú dalokon merengjek.. Nem értem mit akarok! Jelenleg akár egy úthenger is nekem támadhatna, nem futnék el. Átadnám magamat, mert nem vagyok képes küzdeni. Elhagytam önmagam. Nem nevetek, mint mindig, egyáltalán nem érzem magamat boldognak. Még a közelgő karika ünnepe sem villanyoz fel úgy, mint pár nappal ezelőtt. Összetörtem, megtörtem, beburkolóztam a szomorúságomba. Pedig tudom, nem kellene ezt csinálnom önmagammal.. Saját magamnak ártok mindezzel. De nem tudok ellene tenni, nem vagyok képes harcolni.. Jelenleg nem! Annyi mindenért harcoltam már.. Harcoltam a fiú figyelméért, akit nem érdekeltem, aztán harcoltam azért, hogy engem se érdekeljen többé. Harcoltam, hogy önmagam tudjak maradni, harcoltam, hogy valami maradandót tudjak alkotni.. Belefáradtam. Egyszerűen csak sodródni szeretnék, félálomban, eszméletlenül.. Akár a blogomat is képes lennék publikussá tenni, jelen pillanatban még a következmények sem tartanának vissza.. De egy kis részem, egy egészen éber kis részem még észnél van, és figyelmeztet, hogy ezt nem tehetem meg önmagammal.. Ne bántsam még jobban!!