"Milyen érzés úgy tenni, mintha minden rendben lenne? Milyen elfojtani a sírást, és gond nélkül mesterkélten mosolyogni? A mosoly csak a sminked. A boldogság sminkje. Miközben a lelked romokban hever. Mit teszel, hogy mások azt higgyék hogy boldog vagy? Nevetsz. Sziporkázol. A szemed viszont könnyektől csillog, ők pedig ezt nem tudhatják. Mit rejtegetsz a boldog külső mögött? Azt, amit mind rejtegetünk a külvilág elől. A fájdalmat. A gyengeséget. Mélyen eltemeted magadban, hogy csak te érezhesd. Ettől pedig csak még rosszabb. Nincs senki aki segítsen rajtad. Mert elrejted a fájdalmadat, egy boldogságtól kicsattanó emberen pedig ki akarna segíteni?! "

Csak úgy, a semmiből tűnt fel ez az idézet. Unottan lapozgattam amikor megláttam. Elolvastam, majd újra és újra. Aztán elvesztem. Magamra ismertem. A napok mostanában monotonak, de igazából boldognak mondhatóak, hisz nincs semmi olyan jelenleg az életemben, ami megzavarná ezt a monoton boldogságot. A napjaim gőzmozdonyként haladnak előre, és igazából mindig pörgök, nevetek, élénken viselkedek. Boldognak érzem magamat. Azonban, a napnak egy-két szakaszában előfordul hogy egyedül maradok a gondolataimmal. És ilyenkor valami megváltozik. Előtör belőlem a szomorúság, onnan mélyről. És igazából tudom hogy ott van, hogy bennem van,valami nem jó , hiányérzetem van, de igyekszem elterelni a gondolataimat, és mindig foglalkozni valamivel, mindig elterelni az elmémet arról hogy gondolkozzak. Mostanában buszozás közben előjönnek a gyötrő gondolatok, amikor egyedül vagyok én és a zene. És ilyenkor jövök rá, hogy igazából becsaphatom magamat, elzárhatom az érzéseket, csinálhatok úgy mintha nem lennének, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de mi értelme valójában? Úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és már annyira elhitetni magaddal, hogy valóban el is hiszed hogy így van. Fura dolog ez. Elzárni a fájdalmat, a magányt ami felemészt, a csalódás gyötrő kínjait. Elzárni az érzést, amit igazából nem szabadna érezned, nem kellene érezned. Vágyat egy olyan ember iránt, akivel kapcsolatban már megfogadtad hogy soha többet, semmit sem fogsz érezni. És ez az annyira kiábrándító. Boldogulni egy olyan élethelyzetben, ahol a boldogságod tabu, a boldogságod nem lehet a tiéd. El kell terelni a gondolatokat, az érzéseket. Meg kell hülyítened önmagadat, és boldognak kell lenni. Ismétlem, boldognak kell lenni...