Egészen különös érzésem van, éppen ezért írnom kell róla. Még inkább azért, mert olyannyira különös, hogy különösképpen meg sem tudom fogalmazni, csak érzem. Ritkán érzek ilyet, s ez az, ami még inkább érdekessé teszi. Mégis, megpróbálom valahogyan megfogalmazni, éreztetni. Valahonnan önbizalmat szereztem. Ne is gondolkodjatok rajta, nem érdemes, hisz én sem tudom hogy honnan , de érzem! Éppen ezért olyan veszélyes ez az egész. A hirtelen jött önbizalom, és tettrekészség. Ismerem már ezt, ismerem őt. Néha előjön, már így ébredek. Ekkor egész nap szépnek, magabiztosnak, és mindenre késznek látom magam. Ekkor előjön belőlem a hódító, a csábító érzés, ekkor minden fájdalom a szívemben átalakul, és tettre késszé válik. Itt van ez az érzés, hogy megaláztak. A hirtelen jött önbizalmam, rögtön átalakítja, és már eltervezte, hogy el fogja érni valahogyan, hogy ne én legyek a megbántott, hanem ő legyen a szerelmes. Belém legyen szerelmes, és játsszak az érzéseivel. Gonosz. Mint mondtam, veszélyes amikor ez a fajta önbizalmam előjön. Ilyenkor képes átgázolni azokon, akik bántottak, vagy ártottak nekem valaha is. Ilyenkor olyan hatalmas löketet ad, amivel bárkit el tudnék csábítani. Önbizalom.. Furfangos, jelentős.. érzés! Azt érzem, hogy jelen pillanatban képes lennék bárkin átgázolni, csakhogy főnek, és jelentősnek érezzem magam. Kicsit félek ilyenkor magamtól... Még józanul is elég veszélyes ez az érzés, de ha alkohollal találkozik, a legveszélyesebb fenevaddá változtathat. Aki igazából nem én vagyok, de bennem van, és nagyon szeretne kitörni, és átvenni az irányítást. Mindig is ilyen akartam lenni. Az aki megtör, és nem az akit megtörnek. Aki magabiztos, szép, jelentőségteljes, és tettre kész. Akit senki sem képes megalázni, mert lepereg róla. Akit akarnak, akivel barátkozni akarnak az emberek. Jelentőségteljesség... Milyen furcsa egy érzés. Elérni, hogy mások veled akarjanak lenni, és ne tudjanak kitörölni a gondolataikból. Épp úgy, ahogyan velem tették ezt.. Ismétlem, veszélyes ha erre iszok! Igazából nem tudom, hogy milyen könnyen tudna kibírni ez az érzés, egy újabb szenvedést. Vagy inkább mondjuk ki, hogy én hogyan bírnék ki egy újabb szenvedést. Úgy érzem elég, és ez az érzés is azért jött elő, mert erős akarok lenni, tudom. Most mégis előttem lebeg a szombat, és félek.. Vagy azért, mert ez az érzés szombatig még kitart, és akkor felerősödik, vagy azért mert elmúlik, és sebezhető leszek. Igazából mind a kettő rossz, ha jobban végiggondoljuk.. Az első opció szerint egész este magabiztos leszek, alkoholt iszom, táncolok, csábítok, dögként viselkedem, összetörök szíveket... Tetszik ez az énkép, ha elképzelem. Olyan, amilyen mindig is lenni akartam, mosolygok. Viszont egy érzés sem olyan erős, hogy áttörhetetlen legyen. Az igazi indok a szombattól való félelemre, más.. A második opció szerint nem fogom ezt érezni szombaton, csak félve fogok nekiindulni, tartva a csalódástól, kb. 11 óráig, amikor eldől minden. Ezután úgy viselkedek majd, mint akit semmi sem tör meg, de nem fogom így érezni. Ülni fogok, ásványvizet iszom, minden biztonságos, de ha megbántanak, azonnal összetörök, és inni kezdek. 
Szeretném ha az első opció lépne életbe szombaton, szeretnék csak a jóra emlékezni, szeretném ha jól alakulna ez a nyár. Függetlennek, boldognak, és életvidámnak kell lennem, minden pillanatot kihasználva, túllépve azokon az embereken, akikkel nincsen jövőm. Így kéne tennem, így kéne élnem, és boldognak lennem. Önbizalom.. Furcsa, s amikor kérdezik, nekem tudom hogy nincs. Most mégis, remélem velem marad! Azt akarom elérni, hogy örökre az enyém legyen. Én többre vagyok képes, többre vagyok hivatott, csak el van fojtva bennem, mélyen. Viszont amikor előtör, mindenki megismeri, hogy igazából milyen is vagyok.. veszélyes, félelmetes, és ezt saját tapasztalatból mondom! ;)