A legfőbb változás mostanában az, hogy végre kötöttségek nélkül tudok boldog lenni. El tudtam engedni B-t, és így, önmagammal szemben tudok pozitív dolgokat teljesíteni. Most, jól érzem így magam. Kicsit megnyugtat, és végtelen türelemmel tölt el az, hogy "látom" szenvedni a barátnőimet, és tudom, szerencsére nekem most nem kell ilyesmivel bajlódnom. Persze sajnálom őket, és az eddigi tapasztalataim alapján próbálom őket segíteni. Viszont most elérkezett az én időm. Igyekszek mindent kihasználni, és úgy élni, hogy jelenleg ne kelljen senkire sem gondolnom ahhoz, hogy boldog tudjak lenni. Továbbra is mosoly terül el az arcomon, amikor meglátok egy-egy helyes fiút, és ecsetelem, hogy milyen isteni génekkel rendelkezik, de közben akarat nélkül is a határvonalon belül maradok. Csak nézelődök, és a pillanatnyi perceknek élek. Szeretném elérni azt a szintet, hogy a szerelem csak úgy eltaláljon, és ne kelljen érte tepernem, esengnem. Egyszerűen, csak jól akarok lenni. Mindig, mindenhol, és minden körülmények között. Nem sóvárogni, nem bánkódni, nem félni a csalódástól. Élni! Az önmegvalósítás vágányára tévedtem, és igyekszek a kereteken belül tevékenykedni ezután.

Egész kemény hét áll a hátam mögött. Jöhetne a jól megérdemelt pihenés, viszont holnap inkább ehelyett kirándulni megyek Pestre, színházazunk egyet, aztán lenézünk a karácsonyi forgatagba is. Délelőtt pedig az Aréna Plázát vesszük birtokba. Már várom a havazást! ;) puszkó