Mindig is a rejtett remények lesznek azok amelyek a legmélyebbre fognak taszítani. Addig, amíg csak elsöpröm és elzárom a gondolatokat és az érzelmeket hogy ne fájjon, mindig jelen lesznek ezek az elrejtett, elzárt fájdalmas remények. Elzárhatom én őket, futhatok előle, mondhatom…

Néha el kell ismerni a vereséget. Tovább kell állni, bele kell törődni a dolgokba. El kell ismerni, hogy nem lehetsz mindenkinek elég jó. El kell fogadni hogy lesz tőled sokkal szebb, és sokkal csinosabb, de nem szabad emiatt letörnöd. El kell fogadni, hogy nem győzhetsz mindenki és…

Mindig csak reménykedünk abban, hogy talán majd egy idő után másak lesznek a dolgok. Hogy talán a jövő évi karácsony más lesz. Tervezel, és megnyugtatod magadat ezzel a reményképpel. Pedig valójában, ez koránt sem biztos hogy így fog történni. Csak reménykedsz benne. És most…

Valami hatalmas baj lehet velem. Velem, és az eszméletlenül nagy naivitásommal. Nem hiszem el, hogy már megint az érzelmeimmel küszködök. Hogy már megint ott tartok, hogy hamarosan belezuhanok abba a szakadékba amelynek szerelem a neve. Én nem lehetek ilyen. Nem szerethetek meg ilyen…

NEM VAGYOK ELÉG JÓ. SENKINEK. ÚJRA, MEGINT. El kellene fogadnom. Bele kellene törődnöm már véglegesen abba, hogy sosem leszek elég jó senki olyannak, aki nekem fontossá válhatna. Valamiért nem érdemlem meg, vagy csak szükségem van a folyamatos pofonokra az élettől, nem tudom. Nem…

Érdekes játszmát űz velem mostanában élet. Olyan dolgokat hoz elő, és olyan eseményekkel akarja hogy megbirkózzak, amelyek jelentősen megbolygatják a nyugodt kis hétköznapjaimat. Valamiért, nem is tudom miért, de folyamatosan harcolnom kell. Egyetlen percre sem állhatok meg, nem…

Nem tudom miért történik ez velem újra, meg újra meg. Már épp úgy éreztem hogy minden rendben van az életemben, még ha oly átlagos és semmilyen is. És most mégis erőt kell vennem magamon hogy ne hulljak darabokra. Megtörtem. Az élet újra és újra ugyanez az akadály elé…

Sosem mondtam ki konkrétan azt, hogy mi célból indítottam el ezt a blogot, és mi célból szerettem volna úgymond kiteregetni a szennyest mások előtt. Eleinte nem is tudom, de csak egy ilyen szimpla naplónak indult, amibe sajnos hamarosan beleuntam, és mivel a túl személyes részeket…

"Milyen érzés úgy tenni, mintha minden rendben lenne? Milyen elfojtani a sírást, és gond nélkül mesterkélten mosolyogni? A mosoly csak a sminked. A boldogság sminkje. Miközben a lelked romokban hever. Mit teszel, hogy mások azt higgyék hogy boldog vagy? Nevetsz. Sziporkázol. A szemed…

#1Csak néztem őt, ahogy távolodik. Lépésről, lépésre. Sosem hittem volna, hogy én leszek majd az, aki véget vet ennek, akármi is volt ez. Minden egyes lépésével egyre távolabb kerülünk egymástól. Nem csak gyakorlatilag, de érzelmileg is. Tudom, én kértem hogy hátra se nézzen,…